Kilenc sikeres évad után behúzta szárnyait a Gasztroangyal

Kilenc sikeres évad után behúzta szárnyait a Gasztroangyal, csak a „Borbás Marcsi szakácskönyve” maradt műsoron a Duna Tv-n, de a népszerű műsorvezető az egy.hu gasztro-életmód portál kreatív vezetőjeként sem ér rá lazítani. A búcsú és egy csuklóműtét fájdalmát is felidézte, de a hosszú, boldog házasság titka is terítékre került.

Hogy érzi magát?

Borbás: Jól, de fáradtan, mert ezer idegszállal koncentrálok a forgatásokra, és az elmúlt három napban kilenc anyagot vettünk fel. Amikor a Gasztroangyalt leállítottuk, azt hittem, több szabadidőm lesz, de nem lett.

Most mi az első számú munkaköre?

Borbás: Az egy.hu internetes médiaplatform. Alapító tulajdonos vagyok, ami olyan, mintha kreatív producer lennék. Mellette a Borbás Marcsi szakácskönyve című műsort is gyártom, ami vasárnap délután megy a Dunán. Új könyvön is dolgozunk, ami munkaigényes és sok utazással jár, mert ezúttal Erdély és a szórvány konyhaművészetét szeretnénk feldolgozni.

Mikor látta először a Gasztroangyal végét?

Borbás: Lelkileg két évig készültünk rá, hogy befejezzük. Ez akkora döntés volt, mintha a szerelmetes férjemnek azt mondtam volna, elválok. Arra se lenne okom, viszont a hasonlat abból a szempontból megáll, hogy a házasságom és a tévéműsorom is sikeres. Számomra is szokatlan, hogy az egyikre azt mondtam, nem bírom tovább.

A csúcson kell abbahagyni...

Borbás: Szerintem ez butaság. Miért kellene a csúcson abbahagyni? Egy ember azért végez munkát, mert szereti, mert sikeres vagy mert jól akar élni, de ez nem minden, hiszen magánélet is van a világon, és ha a siker felemészti a magánéletet, az egészséget és a párkapcsolatot, akkor hiába mutat pozitív jeleket az összes többi mutató.

Mi mindenről kellett lemondania?

Borbás: Mindenről! Alig jutottam le a nyolcvanéves édesanyámhoz, és nem lehettem eleget együtt a férjemmel, pedig nagyon szeretjük együtt tölteni az időt. Persze a keresztlányomat is mondhatnám, aki két tündéri lánykát nevel, és tavaly csak háromszor találkozhattunk. Az egészségem miatt is aggódtam. A színfalak mögötti kisebb-nagyobb kudarcok is egyre jobban megviseltek.

A kudarcokkal mire céloz?

Borbás: Az országvándor műsorkészítés nehéz helyzetei­re, de erről többet nem szeretnék mondani. Ez részlete volt annak a nagy árnak, amit a sikerért fizetnünk kellett, és nekünk ez így már nem érte meg. Akkor léptünk, amikor már minden csorbát szenvedett.

Felidézné az utolsó csepp pillanatát?

Borbás: Október elején a Gasztroangyal következő részének felvételéhez készülődtünk, és teljesen véletlenül észrevettem, ez lesz a 333. adás, ami egy mesebeli szám. Vettem egy nagy levegőt, időpontot kértem az MTVA vezetőitől, rögtön fogadtak, és közöltem velük, megállnék. Nem érzem, hogy megviselte volna őket ez a döntés.

Mit jelent a szüneteltetés?

Borbás: Azt, hogy erről az MTVA vezetőségével még egyeztetnünk kell, és erre még nem került sor.

Kopogtat a konkurencia?

Borbás: Természetesen, és olyan ajánlatot is kaptam, amit érdemes lenne megfontolni, de ezek egyelőre nem érdekelnek. Még túl friss ez az egész.

És a cégek? Influenszerkedésből is meg tudna élni.

Borbás: A facebook-oldalam négyszázezer követőjére gondol? Valóban rengeteg cég keres, de nem szeretnék egy blogger lenni a sok közül. Jelen kell lenni a virtuális térben, ezt pontosan tudom, főleg mióta azt tapasztaltam, hogy a Gasztroangyalt többen nézik a YouTube-on, mint a tévében. Régi álmom valósult meg az egy.hu médiaplatformmal. Ide már kisebb műsorokat is gyártunk. Olyanokat is, amelyek azért nem mehettek a tévében, mert nem voltak rá fogékonyak.

A portálja egyik új videójában gyerekekkel főz. Erre gondol?

Borbás: Nem, ezt most felkérésre készítettem, de nagyon élveztem. Négy nyolc évessel álltam neki, persze, a takarásban a szülők is ott voltak. Nagyon szeretem a gyerekeket, és élveztem is felvételt, bár nem volt veszélytelen (mosolyog). A vágyaimat most kezdem majd forgatni tavasszal.

– Mi a különbség 2019 és 2020 februárja között?

Borbás: Semmi! (kacag) Annyi, hogy nem utazom annyit és nem kell olyan sokszor olyan korán kelnem, mert a kisbusz indul. Ugyanolyan sok a munkám, és ugyanúgy arra vágyom, hogy két hétig otthon lehessek és rendet rakhassak.

Nem zavarta meg a személyiségét, hogy bárhol forgat, mindenhol a kedvében járnak?

Borbás: De, megzavarta, mégpedig olyan szinten, hogy kellemetlen tud lenni. Akikhez a Gasztroangyal stábjával elmentem, boldogok és nagyon kedvesek. Ha nem fogadjuk el azt, amivel megkínálnak, rosszul esik nekik. Ez nem is lett volna elegáns. Ha elfogadtuk, akkor pedig nekünk volt lelkiismeret-furdalásunk. Könnyebb volt úgy dolgozni, amikor csak segítőkészséget kaptunk ajándékba, de ezzel sem szeretnék senkit megbántani.

Nem bánta meg, hogy elengedte a Gasztroangyalt?

Borbás: Nem, mert előtte eleget őrlődtem, de fáj. Nem mondom azt, hogy könnyű. Ez nem a felhőtlen jókedv állapota. Idegenek is leszólítottak azóta, és kérdezték, miért csináltam. Volt, aki azt mondta, hogy a gyári munkás is kimerül, amit nagyon jó példának tartok, mert így érzékeltetni tudom, számomra a munka nem ért véget azzal, hogy kiléptem a gyár ajtaján. Továbbra is szeretek dolgozni, és most is sokat dolgozom, csak más körülmények között, ami nagyon fontos nekem.

Régóta felvállalja, súlyos gyerekkori betegség miatt nem lehetett anyuka. Ezt sem bánta meg?

Borbás: Ez így nem vetődött fel, mert ahogy huszonhat évesen képernyőre kerültem, olyan sokan kezdtek érdeklődni: mikor szeretnék családot alapítani, hogy kénytelen voltam elmondani. Mellesleg először akkor beszéltem erről, amikor már túl voltam minden vizsgálaton. Számomra ez azért furcsa, mert ebben az országban sok sorstársam van, és a nevükben is azt tudom mondani, szívtelenség erre a fájdalomra rákérdezni.

A csuklóműtétje is drámai volt. Két forgatás között átültették a csontját?

Borbás: Nagy és egyedi műtét volt, de világszínvonalú ellátásban részesültem a Fiumei úti traumatológia gyermekosztályán. Otthon botlottam meg egy kétcentis küszöbben, és szerencsétlenül landoltam, pedig épp csak rátámaszkodtam a bal csuklómra, hogy az esést tompítsam. A gipsz levétele után derült ki, deformálódott, ezért kellett operálni. Az elferdült csontokat kivágták, és pótolták csontátültetéssel. Iszonyatos fájdalmaim voltak, de jót virultam minden poénon, mert a kollégák azzal tréfálkoztak, hogy olyan csuklót csavaroztassak, amit le lehet cserélni habverőre vagy szeletelőre. Most is tele vagyok vassal, de két nappal a műtét után már forgattam, és ma már a varrást is alig látni.

Hány ruha ment tönkre a szabadtüzes forgatásokon?

Borbás: Egymillió! (nevet) Alig volt olyan ruhám, amelyik sérülés nélkül vészelte volna át a forgatásokat. A szikra, a parázs, a korom és a forró zsír megtette a hatását. Erre szponzort sem találtam, mindent magam intéztem. A sajám stylistom voltam. Most viszont azon mosolygok, hogy amióta nincs Gasztroangyal, tehát hetente csak egy ruhát kell a képernyőn prezentálnom, fél éve, hogy semmit se vettem. Még egy harisnyát sem!

Érik rendhagyó kérések?

Borbás: Folyamatosan. Visszatérő dolog, hogy születésnapi ajándéknak, amolyan meglepetésvendégnek szeretnének szerződtetni, de nem kilós portéka vagyok. Ha egy művészt felkérnek, annak megveszik az előadását, de én csak azért, hogy ott legyek, nem megyek el. A kérés nélküli üzenetek viszont gyakran megérintenek. Most is libabőrös leszek, ha arra az üzenetre gondolok, hogy egy fiatalon és váratlanul elhunyt édesapa sírjába betették a könyveimet dedikálva. Az nagyon megható volt.

Mondana példát nagyon kellemes meglepetésre?

Borbás: Imádok az őrségben gombászni az ottani házacskánk közelében, és egyszer olyan vargánya-mezőre bukkantam, hogy valósággal ujjongtam. Nem győztem összeszedni!

Tizennyolc éve ismeri a férjét. Hogy hívják a „ragasztójukat”?

Borbás: Szeretet és tolerancia. Nagyanyáink jól mondták: hol az egyik fogja jobban a kosár fülét, hol a másik.

Miért nem látni magán más ékszert a karikagyűrűjén kívül?

Borbás: Mert más ékszerem nincs. Nem vagyok 21. századi celeb. (mosolyog)

Anyukám tudni szeretné, milyen arckrémet használ.

Borbás: Semmilyet! Egyrészt egészen fiatalon megtanultam, a bőrt belülről kell hidratálni, és a zöldséglevek ebben segítettek is, másrészt olyan sokat dolgoztam, hogy ezek a ráncok itt legyenek, ugyan miért akarnám eltüntetni őket?

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.